Mivel az elkerülő személyiségzavar (AVPD) egy alulkutatott és aluldiagnosztizált mentális egészségügyi állapot, úgy gondolják, hogy alul is kezelik. És mivel az AVPD-ben szenvedők annyira védik magukat, és a megaláztatástól és elutasítástól való félelemben élnek, nem szívesen fordulnak segítségért.
Bár az AVPD-vel élő emberek tisztában vannak a tüneteikkel, és szeretnének mélyebb személyes és szakmai kapcsolatokat kialakítani, általában nem tudják, hogyan és miért éreznek és cselekszenek úgy, hogy ez ne történjen meg. Magukat hibáztatják, és félelmük és szorongásuk megakadályozza őket abban, hogy olyan gyakran forduljanak segítségért, mint a más, hasonló mentális egészségügyi problémákkal, például szociális szorongásos zavarral küzdők.
" Valaki, aki szociális szorongással jön a kezelésre, és megérti, hogy bár a terápia kényelmetlenül érzi magát, a terapeuta megpróbál segíteni nekik javítani a társadalmi életüket, magyarázza Michael Karson, PhD, JD, klinikai docens a University of Denver ' s Graduate School of Professional Psychology. " Az elkerülő páciens ezzel szemben azt gondolja, hogy a terapeuta azért van ott, hogy megnyugtassa vagy veszélyeztesse, nem feltétlenül azért, hogy segítsen neki. "
Az AVPD-s páciensek végül olyan sok biztosítékot követelnek a terapeutától, hogy sajnos megvan az esélye annak, hogy a terápia végül csak egy újabb ismerős, biztonságos térré válik, ahelyett, hogy egy olyan hely lenne, ahol megtanulhatnának többet merészkedni, teszi hozzá Karson.
Mivel az AVPD-s emberek a lehető legnagyobb mértékben kerülik a társas érintkezést, ez magában foglalja a mentális egészségügyi szakemberekkel való érintkezés elkerülését is. Amikor valaki AVPD-vel keres terápiát vagy másfajta segítséget, az gyakran azért van, mert egy családtagja aggódik a szociális problémák miatt, amelyeknek tanúi voltak, és sürgette a kezelést. De végső soron nagyon erős kapcsolatnak kell lennie a páciens és a terapeuta között.
" Végső soron a terápia eredményének 95%-át az adja, amit a terapeuta és a páciens közösen tudnak felépíteni" - mondja Gregg Henriques, PhD, a James Madison Egyetem pszichológia professzora. " A párosítás nagyon fontos, így a páciensnek nemcsak kedvelnie kell ezt a személyt, és bíznia kell benne, hanem azt is éreznie kell, hogy a terapeuta segít megérteni a problémáját, és ápolni a változásra való motivációt. "
Bár nem könnyű kezelni egy olyan állapotot, amelynek okát senki sem ismeri véglegesen, a kutatók úgy vélik, hogy a genetika és a környezeti hatások kulcsszerepet játszanak az AVPD tüneteinek kialakulásában. Bár az AVPD jelenleg krónikus állapotnak számít, amelyre nincs ismert gyógymód, a pszichoterápia segíthet a szorongás, a félelem és a bizalmatlanság tüneteinek csökkentésében, az önbecsülés építésében és a szociális készségek fejlesztésében. A kezelés segíthet az AVPD-vel kapcsolatos társbetegségek, például a depresszió, a kábítószerrel való visszaélés és az öngyilkossági gondolatok csökkentésében is.
AVPD kezelési lehetőségek
Mivel az AVPD okait illetően kevés a kutatás vagy ismeret, jelenleg kevés lehetőség van a terápiás kezelésre. A leggyakrabban ajánlott kezelés a kognitív-viselkedésterápiát (CBT) magában foglaló kezelés, amely a szociális szorongásos zavar kezeléséhez hasonló technikákat alkalmaz, mivel a két állapotnak számos átfedő tünete van.¹
A CBT a legszélesebb körben ajánlott kezelés, mivel a páciensnek olyan technikákat tanít meg, amelyekkel mind a gondolkodási, mind a viselkedési mintákat megváltoztathatja. Általánosságban elmondható, hogy a CBT sikeresen segít leküzdeni a félelmeket és jobban megbirkózni a szociális helyzetekkel. A családtagokat is bevonhatják a beteg terápiájába, hogy megtanulják, hogyan legyenek jobban támogatói az AVPD-ben szenvedő szerettüknek.
A CBT célja, hogy segítsen az embereknek felismerni és megváltoztatni azokat az önpusztító gondolkodási mintákat, amelyek hozzájárulnak szorongásukhoz, érzelmi és szociális nehézségeikhez, és káros hatással vannak kapcsolataikra. Az elkerülők CBT-jének azonban kifejezetten a zavar szégyen és az elkerülés aspektusait is célba kell vennie. Több kutatásra van szükség ezen a területen ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük az AVPD-ben szenvedő személy egyedi kezelési igényeit, mivel a szociális szorongással és sok más személyiségzavarral és mentális egészségügyi állapottal ellentétben az AVPD szociális akadályozottsági tünetei a szégyenben és az alacsony önértékelésben gyökereznek.
A CBT-n kívül a pszichodinamikus
Megfelelő kezelés-e a gyógyszeres kezelés az AVPD esetében?
Egyetlen ismert gyógyszer sem képes közvetlenül kezelni a mélyen gyökerező félelmeket és bizonytalanságokat, amelyek az elkerülő viselkedés mozgatórugói. Mégis vannak bizonyítékok arra, hogy a személyiségzavarok farmakológiai kezelése általában véve hasznos lehet, ha csak részleges javulást is kínál.
Az antidepresszánsok, hangulatstabilizátorok és antipszichotikumok formájában alkalmazott gyógyszerekről kiderült, hogy segítik a borderline és antiszociális személyiségzavarokhoz kapcsolódó agressziót és impulzív viselkedést, és csökkentik a skizotípusos személyiségzavar pszichotikus jellegű tüneteit. Az AVPD középpontjában álló szociális szorongás gyógyszeres kezelésének sikere nem ilyen egyértelmű.
Mivel az AVPD-t a szorongással jellemezhető C-klaszteres személyiségzavarok közé sorolják, az egészségügyi szakembereknek jelenleg azt tanácsolják, hogy a kezelést a szorongásos zavarokkal kapcsolatos rendelkezésre álló klinikai adatokra alapozzák, és olyan kezeléseket alkalmazzanak, amelyeket a szociális fóbia kezelésében már sikeresen alkalmaztak.²
Bár az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal nem hagyta jóvá az AVPD speciális kezelésére, az antidepresszáns gyógyszereket az általános szorongás és depresszió kezelésére használják. Ezek közé tartozik a szelektív szerotonin és noradrenalin visszavétel gátló (SSNRI) venlafaxin (Effexor) és a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k), amelyek az AVPD egyes tüneteinek és társbetegségeinek kezelésére írhatók fel. Ezek a gyógyszerek segíthetnek az AVPD-ben szenvedőknek abban is, hogy szorongásuk eléggé csökkenjen ahhoz, hogy szembenézzenek az otthoni és munkahelyi szociális helyzetekkel, és még abban is, hogy új társadalmi tevékenységeknek tegyék ki magukat.
Miért fontos az AVPD kezelése
A mentálhigiénés szakértők egyetértenek abban, hogy az AVPD a kutatásban elhanyagolt állapot, ezért nehezen kezelhető, ezért fontos, hogy a tünetek felismerésekor azonnal diagnózist és kezelést kérjenek. Ha nem kezelik, az AVPD-vel kapcsolatos viselkedés- és gondolkodási minták nagy valószínűséggel súlyosbodni fognak, mivel egyre jobban berögzülnek, és ezért egyre nehezebb lesz megváltoztatni őket. Szakszerű segítség nélkül az AVPD-ben szenvedő személy valószínűleg egyre inkább elszigetelődik a társadalomtól, és egyre több nehézséggel küzd a személyes és szakmai kapcsolatokban.
Mivel az AVPD-t általában csak felnőttkorban diagnosztizálják, amikor a tipikus viselkedésminták közül sok már beágyazódott a személyiségbe, a gyógyulás és az életminőség javítása időbe telik. A kezelés hosszú és folyamatos folyamat lehet.
A kezeléssel az elkerülő személyiségzavarban szenvedők nemcsak azt tanulhatják meg, hogyan kezeljék a félelem és a szorongás tüneteit, hanem olyan készségeket is elsajátíthatnak, amelyek segíthetnek nekik jobban kapcsolódni más emberekhez olyan módon, amely sikeresebb kapcsolatokhoz vezethet. ⁴ Mint minden más mentális zavar esetében, a diszfunkció szintje, valamint a beteg ' s döntése, hogy maradjon a kezelésben, amíg szükséges, jelentős hatással lesz a sikerre.
Az AVPD kezelésének jövőbeli irányai
A CBT-technikákat a mentális egészségügyi problémák és személyiségzavarok széles körének kezelésére használják. Mivel azonban egyes személyek és egyes tünetek csak szerényen vagy túl lassan reagálnak a kognitív-viselkedéses kezelésre, a kutatók folyamatosan új és jobb terápiák után kutatnak. Többen az AVPD-re összpontosítottak.
A James Madison Egyetemen végzett munkája során a jellem és a jóllét, a szociális motiváció és az érzelmek tanulmányozásával Henriques a pszichológia, a pszichológiai értékelés és a pszichoterápia egységesebb megközelítését igyekszik kialakítani. Szerinte az AVPD-ben szenvedők esetében a kezelés célja az kell, hogy legyen, hogy megállítsák az önvád látszólag állandónak tűnő körforgását, amely a belső kritikusuktól származik, aki ellenséges, elutasító, túlságosan intenzív.
Henriques azt javasolja, hogy az AVPD-ben szenvedők a pszichológiai odafigyelés segítségével "felébredhetnek" a folyamatuk folyamára, és egy olyan metakognitív perspektívát alkalmazhatnak, amelyben jobban tudatában vannak saját gondolkodási és tanulási folyamataiknak, hogy ne hibáztassák magukat, és belső, szűk látókörű kritikusukból egy nyitott, elfogadó és együttérzőbb identitást alakítsanak ki.
Egy kis dán kísérleti tanulmány pozitív és ígéretes eredményekről számolt be egy olyan egyedülálló kezelésről, amely kombinálja a kéthetente kéthetente egyszeri egyéni metakognitív terápiát (MCT) és a mentalizáció-alapú kezelést (MBT) csoportterápia formájában hetente egyszer. ⁵ Az MCT a gondolkodás irányításában részt vevő specifikus mentális folyamatokat célozza meg, azzal a konkrét céllal, hogy megszabadítsa a betegeket az aggodalomtól és a ruminációtól.
Az MBT célja a mentalizáció növelése - az a folyamat, amellyel értelmet adunk önmagunknak és a körülöttünk lévő embereknek - azáltal, hogy megtanuljuk megkülönböztetni a saját és mások érzelmi állapotát, valamint azt, hogy a személy mentális állapota hogyan befolyásolja a saját és mások viselkedését. Ezt a módszert integratív kezelési módszerként alkalmazzák más személyiségzavarok esetében is.
A dán vizsgálatban részt vevő 30 AVPD-s beteg közül 22-en fejezték be a kezelési programot átlagosan 13 hónap alatt. Pozitív eredmények születtek mind a tüneti distressz, az interperszonális (szociális) problémák és a pszichoszociális működés statisztikai méréseiből, mind az önbevallás szerinti életminőségből a mentalizációs kezelés befejezése után.
A mai napig kevés kutatás született az AVPD sikeres kezeléséről általában, még kevésbé kifejezetten a fiatalabbak esetében. Egy másik dán kutatócsoport azonban vizsgálta az MBT hatását serdülők egy kis csoportján. ⁶ Az általuk elkerülő serdülők mentalizáció-alapú kezelésének nevezett megközelítésük, amely a pozitív pszichoterápia egyes összetevőit is tartalmazta, a résztvevők körében az elkerülő személyiség tüneteinek csökkenését, az internalizáció csökkenését és a mentalizáció növekedését eredményezte.
Az írországi Dublinban található Saint Patrick ' s University Hospital kutatói egy másik típusú terápiát, a radikális nyitottság (RO) csoportterápiát javasolták az AVPD megfelelő kezelésére. Ezek a kutatók úgy vélik, hogy az AVPD-hez hasonló személyiségzavarok alapját a túlzott érzelmi önkontroll képezi. A kutatók egy másik nagyon kis vizsgálatban tesztelték az általuk javasolt beavatkozás alkalmasságát. ⁷
Hat 18 és 58 év közötti, hat nőből és nyolc férfiból álló csoporttal dolgoztak 26 háromórás RO-csoportfoglalkozáson keresztül. Ennek a csoportos megközelítésnek a célja, hogy segítsen a bőséges érzelmi túlkontrollal rendelkező egyéneknek rugalmasabbá válni az érzelmek megélésében és kifejezésében, a többi emberhez való viszonyulásban, és nyitottabbá válni arra, amit az élet kínál számukra. Bár a csoportos RO megfelelőségének és hatékonyságának megerősítéséhez nagyobb léptékű tanulmányokat kell végezni, ezek a kutatók a vizsgálat után jelentős pozitív eredményeket találtak, amelyek a jelentések szerint a hat hónapos nyomonkövetési találkozókon is fennmaradtak.
Mind a dán, mind az ír kezelési tanulmányok túl kicsik voltak ahhoz, hogy jelenleg hivatalosan ajánlott megközelítések legyenek az AVPD-vel kapcsolatban, de az idő (és több és nagyobb megerősítő tanulmány) majd eldönti. Egyelőre reményt adnak a hatékonyabb kezelési lehetőségek kutatásának jövőjére nézve.
AVPD erőforrások
Az AVPD-vel kapcsolatos információk legjobb forrásai közé tartoznak a képzett terapeuták, a pszichiátriai kórházak és klinikák, valamint az egyetemekhez, orvosi központokhoz és a személyiségzavarban szenvedők pszichiátriai kezelési programjaihoz kapcsolódó weboldalak.
Ha diagnózishoz vagy kezeléshez keres képzett terapeutát, hasznos, ha olyan képzett szakemberhez fordul, aki a személyiségzavarokra specializálódott. Mind az alapellátó orvosok, mind a pszichiátriai ellátást nyújtó kórházak és klinikák, beleértve az egyetemekhez kapcsolódó intézményeket is, tudnak beutalót adni egyéni terapeutákhoz.
